1956 történelmi emlékezetünk kitörölhetetlen eseménye.
Október 23. nemcsak a forradalom napja, hanem a magyar szabadság ünnepe is.
Ezekben a napokban sokan életüket adták a magyar szabadságért .
Tartozunk nekik annyival, hogy méltóképpen emlékezünk a „pesti srácok"-ra.
Október 22-én iskolánk aulája ünneplőbe öltözött, zsibongó gyerekekkel telt meg.
Közülük talán csak a legnagyobbak tudták, milyen történelmi eseményről emlékeznek meg 6. évfolyamos tanulóink.
A műsornak nem is az volt a célja, hogy az eseményeket pontosan, kronológiai rendben ismertesse, sokkal inkább szerettünk volna hidat építeni múlt és jelen között.
A történéseket gyermekszemmel közelítettük meg.
Mozgalmas, sokszínű előadásmódban igyekeztünk érzéseket ébreszteni diákjainkban az emlékezés kapcsán.
A műsor nyitányaként beszéltünk népünk függetlenségi törekvéseiről, a hosszú küzdelemről, mely 1956-tól egészen 1989-ig tartott .
Majd egy rövid filmben felidéztük nemzetünk összetartozásának művészeti emlékeit, magyarságunk és a festői szépségű Kárpát-medencei táj élő, eleven, lüktető kapcsolatát, hogy aztán felcsendüljön Nemzeti Himnuszunk.
Ezt követően dramatizált jelenetekben, egy szemtanú kisfiú nézőpontjából ismertük meg az októberi eseményeket. A jeleneteket zene, tánc és vers színesítette: Néptáncosaink a Tessedik Táncegyüttes pedagógusainak támogató közreműködésével a Hidegen fújnak a szelek c. dal népzenei feldolgozásában adtak elő egy rövid táncot; majd Cseh Tamás balladai hangzású előadásában megidéztük a Corvin-köz hőseit; végül a Piros a vér a pesti utcán rockzenei hangvételű feldolgozásában modern táncjelenetben elevenítettük meg a „véres pesti utcát". Nagy Imre megindító november 4-ei rádióbeszéde zárta a jeleneteket.
Műsorunkat napjaink talán legszebb hazafias dalával, a Magyarország című dallal az énekkarosok zárták.
Ünnepségünk végén iskolánk igazgatója, Wéberné Hanzó Teréz osztott meg néhány ünnepi gondolatot a jelenlévőkkel.
Köszönjük a műsor minden közreműködőjének, hogy méltóképpen emlékezhettünk 1956 hőseire!
Á. A.
)