COMENIUS PROJECT

Rege a Csodaszarvasról

Ennek előtte sok ezer esztendővel, messze keleten élt egy híres hatalmas fejedelem, Nimród volt a neve. Ez a Nimród volt az apja Hunornak és Magyarnak, annak a két dali vitéznek, akiknek maradékai a hunok, és a magyarok.
Amíg nagy legénnyé serdültek, együtt vadásztak édesapjukkal, majd hogy Nimród leöregedett, ketten kalandozták be hazájuk földjét: minden zegét-zúgát ismerték annak.
Egyszerre csak elfogta a vágy mindkettőnek a szívét: túlmenni az ország határán, hadd lássák mi van ott. Fölkerekedtek ötven-ötven válogatott vitézzel, s vadászgatás közben elkalandoztak messze, messze, az országuk határán túl...
Szemük, szívük eltelt gyönyörűséggel. Rengeteg erdők, végtelen rónaságok, amerre mentek. Nagy csordákban csatangoltak a mindenféle vadak. Külön-külön fogtak egy-egy vadat, s úgy vették űzőbe. Egyszer aztán egy szarvason akadt meg a szemük: csodaszép állat volt, nem láttak még ehhez hasonlatost...
A két ágas-bogas szarva össze volt fonódva, s lebegett a feje fölött, mint egy koszorú. A két szeme feketéllett, ragyogott, mint a fekete gyémánt. A dereka karcsú, hajlékony, mint a lengő nádszál; a lába vékony, s szaladván nem látszott érinteni a földet. űzőbe vették ezt a csodaszép szarvast, vágtattak utána, mint a sebes szél, nyomukban a vitézek. Hol eltűnt, hol felbukkant a csodaszép szarvas: csalta, csalogatta Hunort, és Magyart.

Reggeltől estig kergették a szarvast, de hiába, alkonyatkor eltűnt egy ingoványos helyen, sűrű nádas rejtekébe. Soha többet nem látták.
De ha a csodaszép szarvast meg sem is foghatták, elvezette ez őket olyan szép földre, amilyent még nem láttak. Gyönyörű sziget volt ez: köröskörül rengeteg erdők és folyóvizek. Övig gázoltak fűben, virágban. Már több napja voltak a szép szigeten, s csodálkoztak, hogy a maguk emberein kívül más embert nem láttak. Fölkerekedtek hát, hogy nézzenek széjjel. Velük a száz vitéz. S ím, amint bolyonganak a nagy rónaságon, egyszerre csak szemük, szájuk elállott a nagy csodálkozástól.... Egy nagy csapat leány táncolt karikába-körbe - lehettek százan, hanem többen - s úgy keringtek körbe, a kör közepén pedig két lány lejtett, de olyan szép mindkettő, hogy a napra lehetett nézni, de rájuk nem.
Összenézett Hunor és Magyar, a többi vitéz is, semmit sem szóltak, de egyet gondoltak: hirtelen közrefogták a leányokat, ki-ki egy leányt felkapott a nyergébe, s azzal elvágtattak sebes szélnél sebesebben. Hunor, és Magyar azt a két lányt kapták föl a nyergükbe, akik a kör közepén táncoltak: az alánok fejedelmének, Dulnak a leányai voltak ezek. Reszkettek a félelemtől, de Hunor és Magyar olyan szép szavakkal engesztelték, vigasztalták, hogy lassanként nekibátorodtak s nem is bánták, hogy elrabolta őket az a két dali fiú. Nem bánta a többi leány sem.
Még aznap nagy lakodalmat laktak: egyszerre volt lakodalma Hunornak, Magyarnak és a száz vitéznek. Szaporodtak ivadékról, ivadékra. És telt, múlt az idő, eltelt vagy száz esztendő s Hunor és Magyar nemzetsége úgy megszaporodtak, hogy nem volt elég tágas a szép sziget.
Új hazát kellett keresniök.

The Legend of The Mythical Stag

A long time ago, thousands of years ago far in the east there was a great kingdom and its famous king was called Nimrod. Nimrod was the father of Hunor and Magyar (which means Hungarian), of those two brave soldiers whose descendants are Huns and Magyars (Hungarians).
Growing up they accompanied their father on his hunts and after Nimrod became otd these two young men continued their own wandering in their country, they knew every nook and cranny of it.
Once they wanted to go beyond the border of their country to see what they could find there. They with a hundred other young men set out for hunting and they wandered far beyond the frontier of their country.
Their eyes, hearts were full of beauty. They saw rich forests and endless meadows on their way. Large herds of different animals were hanging around. They spotted some game and chased it. Then they came across a great deer: it was a wondrous beast, they never saw a similar one before.
Its branchy antlers ivére intertwined and it was like a wreath. Its two black eyes shone like the black diamond. Its body was slender as a reed, its legs were thin and it seemed not to touch the ground while running.
They started to chase this wonderful deer, they galloped after it like the wind, followed by their men. Sometimes it disappeared, sometimes the wonderful deer appeared, it lured them, tempted Hunor and Magyar.

They chased the animal from morning to night but then it disappeared in a swamp. They never saw it again.
They didn't catch this beautiful deer but it led them to a very nice place they never saw before. It was a wonderful island: rich forests and rivers all around. There were flowers and grass everywhere. They spent some days on the island and they found strange that they didn't see anybody else but their men. They set off to look around. So did their one hundred men. And wandering in this huge place suddenly they stood in open-mouthed wonder. A big group of girls were dancing round and round - there were one hundred of them or more. In the middle of the ring two girls were dancing and they were so beautiful that you could look at the Sun but not at them.
Hunor and Magyar ced at each other, so did their men, they said nothing, but the same idea occurred to them. Suddenly they surrounded the girls. Everybody picked up a girl into their saddles and galloped away faster then the wind. Hunor and Magyar took those two girls who were dancing in the middle of the ring: they were the daughters of Dul, who was a King. The girls were trembling with fear but Hunor and Magyar calmed them down with nice words and comforted them, so at last they didn't regret having been kidnapped. Nor did the other girls.
That very day there was a very big wedding: Hunor, Magyar and their one hundred men had their wedding at the same time. They multiplied and populated the nearby lands. Time went by, maybe after a hundred years Hunor and Magyar's families became so big that their beautiful island wasn't large enough.
That's why they had to set off to find a new homeland.