Our first meeting in Bursa, Turkey

We had our first project meeting from 16 October 2011 to 20 October 2011 in Bursa, Turkey. I think we all were very excited, because it was the first time to see each other and to talk to each other personally, as we hadn’t had a preparatory meeting, so we had prepared our application for the grant with the help of the Internet.
On Sunday 16 October we arrived in Istanbul. First the Hungarian team and the Slovak team could be welcomed by the group of Turkish teachers, and after some time the plane with Polish team also landed. From Slovakia two teachers with two students, from Poland a head teacher and a teacher with two students and from Hungary a teacher with two students came to the meeting. We got on the bus and started our long journey to Bursa. We took ferry across the Sea of Marmara, and it was a really fantastic voyage in the evening with the beautiful lights all around. When we got to Bursa, we were taken to our hotel, Hotel Kent in the centre of the city.
Monday was a working day for us. We were taken to school, where we met some of the students, we could see some parts of the school, and we had a lot to do with our project. Before working we could see a presentation about Turkey, Bursa and the school. It was very useful for us. Then our students with two students of the host school had to decide which logo would be the best for our project. They chose the best Turkish logo, so it will be our logo for two years.
After it our students spent their time together with the Turkish students in the classrooms while we, teachers had to talk about the future tasks in connection with our project. In the afternoon we went on a sightseeing tour in Bursa. We visited Ulu Mosque (Grand Mosque), which is one of the masterpieces of Ottoman Architecture and one of the most important 5 chapels of Islamic World, is Bursa’s biggest and most magnificent structure. We also could see Green Tomb, Tomb of Orham Gazi, Mauzoleum of Osman Gazi and Bursa Clock Tower, which was built at Sultan Abdülaziz Time (1861-1876) as a fire tower. We also spent some time in a village close to the nature, enjoyed the sight of İnkaya Plane, which is the oldest tree in Turkey and walked on the beach of the Sea of Marmara.
During our staying in Turkey we also could try different kinds of their national food, which were really very delicious.
All of our students and the Turkish students also enjoyed the time they spent together. They gave their small presents and then their e-mail addresses to each other, and we saw that this experience was really new and useful for them. It was fantastic to see them when they tried to communicate with each other, and the way how they became friends and how happy they were together.
Ákos from Hungary said: ’I really had a great time in Bursa. It was fantastic to get to know students from other countries. The country and the culture also were new for me, but I liked it and I would like to go there again. I hope I can do it in the future.’
We think all of the students, who were at the meeting in Bursa, had the same opinion.
We’re looking forward to our next meeting in Hungary, in the small town of Szarvas.
 

A törökországi Bursában jártunk

Igen! Újra nyertünk! Ismét egy nemzetközi iskola együttműködési projekt részesei lehetünk a Tempus Közalapítvány támogatásának köszönhetően. Ez alkalommal 20000 eurót sikerült nyernie Gerő Marika néninek az iskolánk számára, amelynek köszönhetően tanárok és diákok is utazhatnak a projektünk megvalósítása érdekében a külföldi partnerintézményekbe, illetve fogadhatjuk partnereink képviselőit városunkban, iskolánkban. A „The Local Ecology for the Whole of Europe” című projektben a szarvasi Szlovák Általános Iskola, Óvoda és Diákotthonon kívül a lengyelországi Ziębice, a szlovákiai Lučenec (Losonc), a törökországi Bursa városok egy-egy iskolája dolgozik majd közösen és próbál tenni az egészségesebb környezetért. A hazai intézmény képviseletében Marika néni (a projekt vezetője), valamint két diák, Gunda Viktória 6. a és Csasztvan Ákos 7. b osztályos tanuló utazott az első helyszínre, Bursába. 2011. 10. 16-án, vasárnap a Liszt Ferenc repülőtérről a szlovák csoporttal együtt indultunk. Bár Vikinek és nekem ez volt az első repülő utunk, Marika néni tapasztalata hamar átsegített bennünket a kezdeti bizonytalanságokon. Két órás út után sikeresen leszálltunk Isztambulban. Ott már Murat tanár úr várt bennünket, valamint a kicsit később érkező lengyel csoportot. Csomagjainkkal egy buszra szállva már indultunk is. Annak ellenére, hogy a Márvány tengert komppal szeltük át, az út igen hosszúra sikeredett. Hiába, nagy ország, nagy távolságok! Majd öt óra múlva szálltunk ki a Kent hotel előtt, amely Bursa központjában helyezkedik el. Az ízletes vacsorát követően senkit sem kellett ringatni. Az első munkanap korán indult, hiszen a közeli müezzin imára hívó dala már reggel hatkor felébresztett bennünket. Török idő szerint 08.30-kor ( +1 óra az idő eltolódás) már a Hürriyet Ticaret ve Sanayi Odası İlköğretim Okulu nevű iskola egyenruhás tanulóinak gyűrűjében ismerkedtünk közelebbről a török mentalitással. A négyemeletes épület mintegy 1100 főnyi tanulója kíváncsian követett bennünket, bármerre is mentünk. Az ünnepélyes megnyitó után mindenki bemutatta az általa tervezett projekt –logót. Szavazással döntöttünk arról, hogy melyik mű lesz a projektünk emblémája. Bár mindegyik rajz kiváló volt, végül a török logó került ki győztesen a versenyből ( lásd a cikk elején ) A délutáni program keretében Bursa város látványosságait tekintettük meg. Volt mit nézünk, hiszen Törökország negyedik legnagyobb városa igencsak bővelkedik látnivalókban, szebbnél-szebb műemlékben. A második napon sajnos olyan mennyiségű eső esett, hogy az aznapi programban szereplő Comenius erdő fáinak ültetése elmaradt, mint ahogy az Uludag-i Nemzeti Park-ba tervezett kirándulás is. Ehelyett egy vidéki török házból kialakított étteremben hagyományos reggelit fogyaszthattunk el, majd egy igen hangulatos sétát tettünk a kis hegyi faluban, miközben vadon nőtt diót, fügét majszoltunk. Ekkor már a szlovák, lengyel és török lányokkal, valamint a török fiú és én már jobban megismertük egymást és a magunkkal vitt, városunkat bemutató apró ajándékok is hamar gazdára találtak. A séta során a barátságot csak tovább mélyítette a madárlátta sportszeletek együttes elmajszolása. A harmadik napon már fel sem riadtunk az imára szólító énekszóra, annyira megszoktuk ezt a hangos ébresztőt. A délelőtt ismét a projekt körüli munkával telt, majd vendéglátóink kivittek bennünket a tengerpartra. Ott megnéztük a 600 éves fát, amelynek nemcsak kora, de méretei is figyelemre méltóak voltak. Ezek a kirándulások, a projekten végzett közös munka adott alkalmat arra, hogy a közös nyelv, az angol, valamint a szlovák segítségével többet megtudjunk nemcsak Törökországról, de a velünk együtt dolgozó szlovákok és lengyelek kultúrájáról is. A néhány török szó elsajátítására tett kísérlet persze a kapcsolatteremtés mellett sokat segített az aznap esti bazári alkudozásban is. A búcsúvacsora, melyet együtt költöttünk el, már csak azért is emlékezetes maradt, mert Viki és én is most ettünk először polipot és rákot. Mindkettőnknek ízlettek ezek a különleges ételek, olyannyira, hogy még repetáztunk is belőle. A beszélgetés sokáig elhúzódott, hiszen igyekeztünk kihasználni az utolsó közös estét. Több e-mail cím cserélt gazdát, ezzel a kapcsolatok további ápolására nyújtva lehetőséget. Sajnos hamar eltelelt ez a néhány nap! Szinte észre sem vettünk és már újra pakolni kellett a bőröndbe, igaz immár a hazafelé vezető útra. Mindegyikünk fájó szívvel hallgatta a müezzin dalát, abban reménykedve, hogy talán nem utoljára tesszük. A repülőre már tapasztalt utazóként szálltunk föl, bár Marika néninek azért figyelmeztetnie kellett bennünket még egy-két dologra. A visszaút hamar eltelt. Szüleink már türelmetlenül vártak bennünket a a reptér kijáratánál, és bizony bármilyen szép is volt Törökország, mégis jó volt újra hazai földet érezni a lábunk alatt.